Szent Eligius szellemi örököse
Muharos Lajos a szakma rangos nemzetközi eseményeinek megbecsült résztvevője volt már pályájának első évtizedeiben is.Harmadmagával képviselte a magyarországi ötvösséget az első és egyetlen Torontói Iparművészeti Világkiállításon 1974-ben. Az 1980-as években rendszeresen szerepelt a Limoges-i Nemzetközi Zománcművészeti Biennálékon.
A Kortárs Művészeti Lexikon és az ötvösművészeti biennálék katalógusai őrzik azokat az adatokat, amelyek szerint tanulmányainak befejezése után murális vagy más, építészeti beruházásokhoz kapcsolódó munkákra kapott megbízásokat. Első művei között szerepel a szombathelyi Isis Szállóba, 1968-ban domborítással és zománcberakással készített 3 m2 alapterületű relief. A mitológiai jelenet kompozíciós sajátosságai az emblémaszerű sűrítettségben megállított mozdulatok, az oldalnézetben ábrázolt állatfigurához, azzal párhuzamosan kapcsolódó, de szembe nézetben látható emberi alak, a tárgyi és természeti környezet hiányával éreztetett időtlenség és a perspektíva nélküli képmező térbeli meghatározatlansága. Ez a munka azóta elpusztult.A kijevi Magyar Konzulátus épületébe, 1980-ban komponált „Mese” című fali dísz jól érzékelteti azt a változást, ami a megelőző évtizedben történt Muharos Lajos alkotói világában. A dombormű anyaga bronz, öntéssel készült a munka. Kompozíciós sajátosságai lényegében megegyeznek az Isis Szállóban elhelyezett lemezdomborításéval: az oldalnézetben ábrázolt állatfigura és a szembe nézetben látható emberi alak testének síkjai párhuzamosak egymással, de emblematikusan megállított mozdulataiknak az öntési technikából adódó testesség mégis nagyobb elevenséget, életszerűséget ad, mint amivel a szombathelyi reliefen találkozhattunk. A jelenet mozgalmasságát fokozza az is, hogy az azt befoglaló, ugyancsak öntött bronz, dekoratív keretből, annak bal oldalán kilógnak a ló mellső lábai és orra, a lovag feje és fejdísze pedig felső széle fölé emelkedik. A keret által közrefogott tér nyitottsága szintén elevenséggel tölti meg a kompozíciót, amelyben a figurális elemek bronz felületei mellett jelentős arányúak az öltözék és a nyeregtakaró csiszolt rekeszzománcos felületei.
A murális munkákkal egyidőben készített, kisebb méretű bronz körplasztikái személyes életterekbe kerültek, azoknak a világát gazdagítják. Különböző források említik és őrzik a reprodukcióját ezek közül az „Európa elrablása” vagy a „Szent György” címűeknek.
Meghívása az 1996 óta rendszeresen megvalósuló Kortárs Ötvösművészeti Biennálékra, inspiráló erővel hatott az alkotóra abban a tekintetben is, hogy hivatásához való viszonyát, ars poetica-ját feltárja pályatársai és tisztelői előtt.A szakmai tárlatok különlegességének számítottak Szent Eligius tiszteletére készített ezüst plasztikái, amelyeknek arcában Máté János, Kótai József és Fördős László kollégáira ismerhettünk rá. A püspöki viseletben hogyhogy nem a VII. században élt védőszent alakja jelent meg?Talán a kortársakkal megélhető közösségérzés: a szakmai gyökerek megtartó erejéből való együttes töltekezés és ennek kötelezettség érvényű vállalásában való összetartás hatott inspiráló erővel Muharos Lajosra?Eligiust egy 2012-ben készült függő ékszeren is felidézi, de ezt megelőzték a pályatársak portréival, 2006-2008 között komponált darabok.
Ki volt hát Szent Eligius, ez a középkori püspök, aki egy fél évezred távolából is erőforrást jelent az ötvös mesterség művelőinek akkor, amikor életidejük társadalmi valósága meghatározhatatlanná teszi hivatásbeli azonosságtudatukat?Mivel – kivel vállal szellemi közösséget Máté János, Kótai József és Muharos Lajos, amikor a püspök alakját nemcsak történelmi mivoltában idézik, hanem személyes és közösségi létezésüknek arcot formáló erejeként hivatkoznak rá?A hivatásbeli védőszent nevének, latin eredete szerinti jelentése: kiválasztott.Az ötvös mesterség művelésére való kiválasztottság komoly elkötelezettséggel történő vállalása, társadalmi hatóerejű perspektívát adott ennek a személyes tevékenységnek: kézműves munkájának minősége révén tölthetett be a király mellett gazdasági pozíciót és politikai tanácsadó szerepet is. Ezekkel, a rangbeli lehetőségeivel és a hozzájuk tartozó anyagi eszközökkel képes volt szolgálni a politikai béke és a társadalmi igazságosság ügyét: nemcsak háborúkat előzött meg diplomáciai közreműködésével, de számos rabszolga szabadságát is megváltotta. Valóságismeretének kifinomult érzékenységével pontosan érezte a létezés profán és szakrális dimenziójának határait, találkozási lehetőségeit, kapcsolódási pontjait. A polgári világban megvalósítható küldetését teljesítve, kiválasztottságával a transzcendens távlatok felé mutatott irányt kortársainak és - úgy tűnik – a szellemi örökségét évszázadokkal később őrzőknek: Muharos Lajosnak is. Életútja az emberi kultúra társadalmi valóságának legmélyebb elkötelezettséggel való szolgálatára éppen úgy inspirál, mint a társadalmi meghatározottságtól való függetlenség szabadságára. Miképpen valósul meg ez az életprogram Muharos Lajos alkotói pályáján?
Az 1970-es évek közepétől követhetők a nyomai pályáján a profán ünnepek rangját, tekintélyét emelő serlegeknek, valamint a liturgikus célokat szolgálni képes kelyheknek. Ezüstből készítette ezeket, az ötvös mesterség klasszikus technikai eljárásaival. A korai, az 1970-es években született darabok különlegessége, hogy kupájukon rajzi díszítés szerepel a magyar királyok, illetve az erdélyi fejedelmek portréival, továbbá figurális jelenetekkel, a talpakon növényi motívumokkal. Szárukon is vésett rajzi motívumok szalagjai fognak közre féldrágakő hengert vagy a plasztikusan megmunkált ezüst felületű szárhoz féldrágakövekkel tagolt talp csatlakozik. A serlegek vésett képei jól érzékeltetik alkotójuknak azt a rendkívüli rajztudását, amelyről a szakmai köztudat őrzi annak emlékét, hogy miképpen értékelte azt Borsos Miklós már a főiskolai felvételi vizsgán is.A kelyhek eleganciáját a kupa díszítetlen ezüst felületeinek, a szár és a talp visszafogott geometrikus motívumainak és a nodusok plasztikus, figurális jeleneteinek egysége adja. A noduson kis fülkékbe komponált, féldrágakövekkel ékesített kompozíciók helyezkednek el, amelyek történelmi távlatokba vezetik az emlékezetet és a látványban kínálkozó plasztikai élmény, tapintással észlelésére késztetnek. A tiszta ezüst felületek pedig tükörbeli szembesülésre hívják a kehely használóját – a domború képsík torzította groteszkségben ugyanúgy, mint ahogy a nodus kompozícióinak alakjai is megjelennek. Ebben a közelségben ébredhet vágyunk arra, hogy igyunk az ezüst által romolhatatlanul őrzött folyadékból.
Ez a nemes fém az anyaga a Muharos Lajos életművében kiemelkedő helyet elfoglaló ékszerkészítésnek is. Amiképpen a serlegek, kelyhek önmagunkkal való szembesülésre inspirálhattak és ez által erősítették identitásunkat, az ékszerek – az emberi kultúrában betöltött hagyományos szerepüknél fogva is – különösen alkalmasak erre. A XXI. század elején, a társadalmi rangjától és feladatától megfosztott szubjektum önértelmezési és szerepkeresési törekvéseiben fontos élményt jelenthet, hogy azonosságtudatát milyen ékszerek viseletével fejezheti ki.Muharos Lajos szinte egyetlen műfaj számos változatával kínál lehetőséget erre: a figurális függő ékszerek, a násfák gazdag választékával.A római és a görög mitológia egy-egy jelenete kivételével, valamennyi függő ékszer bibliai történetet dolgoz fel. A viaszveszejtéses eljárással kialakított és utólagos cizellálással finomított ezüst elemek között kiemelt szerepet kapnak az alkotó által csiszolt, faragott féldrágakövek.A násfák kompozíciós megoldásai a XVI.-XVII. század magyar ötvösségének hagyományait követik. Megmutatkozik ez abban, ahogy a díszkőre épül a figurális jelenet, amelyet fülkeszerű, árkádos építmény vesz körül. További sajátossága e daraboknak, ahogy a gazdagon megmunkált ezüst alakzatokról féldrágakövek függenek. A figurák megjelenítését – a fém motívumok és a díszkövek méretének aránybeli viszonyából adódóan is – testi vaskosság és groteszk hangvétel jellemzi.
Ezekkel a formai sajátosságokkal elevenednek meg az egyes bibliai történetek: Ádám és Éva alakja egy gyűrűn és két függő ékszeren, Noé bárkája számtalan feldolgozásban, Dávid király, Zsuzsanna és a vének, Szent Kristóf és Szent Eligius a násfákon.Az ezüst-féldrágakő függők viselőjük mellkasán, a szív közelségében helyezkedhetnek el. Ez a fém saját létezése okán is gyógyító, betegségmegelőző hatással lehet a testre, a teremtő és éltető erők áramlásának egyik fontos energiaközpontja táján pedig különösen. Hasonló tapasztalatokat őriz az emberi kultúra a díszkövek képességeiről is. Az ékszerekkel való fizikai érintkezéssel egységben nagy jelentősége van annak a szellemi kapcsolatnak is, amelyet a násfák kompozíciói közvetíthetnek. A szív közelében viselni az özönvíz díszkövét és Noé bárkájának ezüstjét… Megélni így a pusztulásból való menekülést, a lét lényegi megújíthatóságának szabadságát és felelősségét… Tudatformáló erejű, sőt azonosságtudatot meghatározó élményt adhat!
Muharos Lajos ékszereivel találkozva, megérintve azokat, közöttük a Szent Eligius násfáját is, megelevenedett bennem a püspök ezüst-féldrágakő szobrainak képe. Éreztem az ékszerek és a plasztikák anyagának azonosságát, s ekkor már alig jelentett különbséget, hogy egyikük 7, a másik pedig 14 cm magas.A plasztikák – a látványon túl – ugyanúgy fizikai érintkezéssel közelíthetőek meg, mint a függők. A tenyerünkbe simulva, az emberi testet teremtő és éltető erők áramlásának egy másik energiaközpontját szólítják meg, mint a násfák.Ezzel a megszólítással emlékeztetnek a teremtményeknek arra a létezési állapotára, amely a Teremtővel élhető egység valósága.
Bakonyvári M. Ágnes